Self-mirror

Életünkben, mindannyiunkéban, időről-időre  bekövetkeznek válságok, jönnek a problémák, megoldandó feladatok, keresztutakhoz érünk, amikor  – akar tetszik, akár nem – el kell döntenünk, hogyan tovább. Könnyebb, egyszerűbb ragaszkodni a  megszokott, biztosnak látszó régihez; a változástól, ismeretlentől jobban tartunk. Jómagam is megéltem ezt a helyzetet, érzést többször is. Nem vagyunk egyformák, döntéseinket is – különböző személyiségünk, elveink, körülményeink alapján – másként hozzuk meg. A komoly döntések rávilágítanak egy egyszerű, általános elvre. Mi, emberek, gyakran hazudunk, vagy finomabban szólva, nem mondunk igazat, szépítünk, csúsztatunk, elhallgatunk részleteket magunkról, másokról, helyzetünkről.(Eklatáns példa erre a közösségi média, ahol mindenki irigylésre méltó életet él  :)). Talán vágyaink, érdekeink miatt tesszük ezt (azok is, akik most tagadják). A legszomorúbb ebben, hogy saját magunkat is becsapjuk. Hogyan is lehetnénk őszinték másokkal, ha magunkkal sem vagyunk azok? Ezen változtatni nem könnyű, és nem is  lehet egyik napról a másikra. Spencer Johnson a „Hová tűnt a sajtom?” című könyvecskéjében feltette a leglénygesebb kérdést: „Mit tennél, ha nem félnél?” Kirekesztéstől, kiszolgáltatottságtól, elutasítástól, magánytól, szegénységtől, betegségtől, szenvedéstől, haláltól? Próbálj válaszolni erre magadnak, őszintén…

Egyszer csak ráébredünk arra, mennyire nem is ismerjük igazi énünket, mivel mindig háttérbe szorítjuk a kellemetlen témákat. Gyakran halljuk azt a belső hangot, amely mondogatja: légy önmagad; ez viszont tényleg nagyon nehéz. 

Önmagunkká válni kemény próbatétel: ha már nem akarunk mindenféle elvárásnak megfelelni, konfliktusok kell kezelni, neheztelés, harag, értetlenség vesz körül, vagy eltűnnek a „barátok”. Önmagunkká válni nem önzés, csak őszinteség. Tudunk tanulni, változni mindnyájan: okosan, türelemmel, mások érzéseinek figyelembe vételével, tapintattal, udvariassággal, de saját elveink, érzéseink mentén élni. Ezért fontos minden reggel tükörbe nézni és megfogadni: ma nem fogom becsapni magamat (semmilyen körülmények között). Aztán este megismételni: őszinte voltam magammal a mai napon? Így lassan eljuthatunk odáig, hogy ne nyomjuk el a belső hangunkat, azt, amelyről Steve Jobs stanfordi beszédében szólt:     

„Az időd korlátozott, ne pazarold el úgy, hogy mások életét éled.

Ne élj dogmák fogságában, ezek más emberek érdekeit szolgálják. Ne hagyd,
hogy a külső vélemények zaja elnyomja a saját belső hangodat.

És a legfontosabb, legyen bátorságod a szívedre, megérzéseidre hallgatni:
valahogy mindig tudják, hogy mi az, ami igazán fontos neked. Minden más
lényegtelen.”

Az itt szervezett képzések ezen a nem éppen könnyű úton nyújtanak
támpontokat az eligazodáshoz. 

Vélemény, hozzászólás?